Devil's Playground (2010)

Friss, brit, zombihorror. Ha címszavakban kell, akkor így lehet jellemezni a Devil'S Playground-ot első ránézésre. Első megnézésére pedig azt hiszem egy kellemes csalódás, amire én rámerem mondani, hogy na valahogy így kell ezt csinálni. Nem titkolt kétkedéssel ültem neki a filmnek: megint egy tucatfilm, de hát unalmas délutánokon belefér az ilyen. Ehhez képest pedig jó a sztori, jó a megvalósítás, fel vannak építve a karakterek és egy kerek egész történetet kapunk bele a képünkbe, nem mellesleg ugye zombikkal dúsítva ezt az egész élményt.

Nézzük picit a sztorit. Van egy a Kaptár első részéből ismerős (meg azért rengeteg más helyről is) Colin Salmon-ünk, aki esetünkben Peter White néven egy brit cég vezetője. Csoda cégről van ám szó, mert, hogy a piacra dobnak egy új gyógyszert, ami növeli az emberek teljesítőképességét, mind mentálisan, mind fizikálisan. Most őszintén nem ez az, amire pont szükségünk van a stresszes, fárasztó napokon, hogy az esős, borús napokról, amikor mozdulni sincs kedvünk ne is beszéljünk (aztán ugye Angliában ez hatványozottan jellemző:). 30000 azaz harmincezer önkéntes be is próbálja ezt az új készítményt, ám de beüt a ménkű. Egyetlen egy kivétellel minden tesztalany megbetegszik és valamiféle különös tünetet mutatnak. White vezérigazgató úr pedig csak tombol, mert azért ezt még se így képzelte el.
Persze aztán nem is kell sokat várnunk a tesztalanyok ideiglenes feldobják a talpukat, hogy aztán végül is egy ördögi teljesítménynövelés eredményeképpen felkeljenek halálukból. Úgy, hogy szerintem ahogy vesszük a szer mégiscsak működésbe lép. Ahogy aztán az lenni szokott a pánik kitörik, a kedves kísérleti "egérkék" ellepik London városát és indul is nemulass. 
Jó-jó láttunk már ilyet szigetországi filmben, hogy csak a 28 nappal és héttel későbbi filmeket említsem, de mondjuk még a Hulla-ház (Dead Set) sorozat is felrémlik előttem. Ám de nekem mégis csak különösen tetszett, hogy ezúttal egy tulajdonképpen a kísérleti stádium végén lévő gyógyszer okozza a gebaszt és picit eszembe jutott a H1N1 védőoltás körüli hajcihő is. Beoltassuk-e magunkat vagy sem? Mert hát ugye az oltóanyagba chippek vannak elrejtve és a kormány meg fog figyelni bennünket (volt ilyen agymenés is), illetve nem tudhatjuk, hogy jövőre belehalunk-e az egyes hírek szerint nem teljesen tesztelt szúriba. Talán a Devil's Playground készítői egy picit túldramatizálva vizionáltak nekünk egy burkolt jövőképet.
A sztori központjába egyébként egy Cole nevű bérgyilkos áll (Craig Fairbrass), aki elindul, hogy megkeresse az egyetlen túlélőt, egy amolyan jó tettként a korábban elkövetett gyilkosságok miatt. A helyzet pedig az, hogy Cole nem ismer akadályt, habár nem olyan halhatatlan akcióhősősen teszi mindezt, hanem egy emberkeként, aki hirtelen az apokalipszis közepén találja magát. Szerintem rettentő jó karakterről beszélünk.

A múltkori filmnél írtam, hogy a sötétséggel való paráztatás szerintem egy picit rosszul sült el, no ennek itt pont a fordítottja igaz. Igazából nem is kapunk vészesen sok sötétben botladozást, viszont a laborban-áramszünet résznél nagyon el lett találva a sötétben időnként felvillanó lámpa. Illetve ez az eltalált dolog szerintem az egész filmre jellemző. Túl nagy fordulatok és váratlan csavarok itt sincsenek, viszont ez esetben valamiért nem volt hiányérzetem. A történet is pörgött, nem volt akadozós, szájbarágós, hanem szórakoztatott és egy igazán apokaliptikus hangulatot varázsolt a képernyőre.
Amit még fontos kiemelni, hogy a filmben, nem csak, hogy futkároznak a zombik, hanem kifejezetten akrobatikus mutatványokra is képesek: tigris bukfenceznek (jó, lehet ez nem akrobatikus, de én mindig csak 4est kaptam rá tesiórán), ugrabugrálnak és hasonlók. Az, hogy ez jó, vagy sem mindenki döntse el maga, engem nem zavart.
Az egyetlen tünetmentes jányka szerepében a svéd születésű MyAnna Buring tűnt fel, aki például a Barlang című filmekben a Sam nevű leányzót alakítja, de a Doomsdayban is ott volt. Egy másik női szereplő Jaime Murray, aki meg a Dexterből volt nekem ismerős, ugyanis a címszereplő bolond, idióta és nem mellesleg idegesítő szeretőjét alakította. Danny Dyer-t is megemlíteném, aki egy viszonylag sokat foglalkoztatott színész, a nálunk játszódó Csapatleépítésből volt ismerős. A Cole-t játszó színész nevét pedig már említettem, ő a Függőjátszmában, meg a Statham-as The Bank Job-ban tűnt fel többek között, de sok film van a neve mellett és öreg róka a szakmában.
A pontozás előtt a rendezőt és forgatókönyvírót említeném még meg. Előbbi Mark McQueen, aki eddig egy dokumentum sorozat rendezését követte el (Ötödik sebesség) és lényegében az első nagyobb munkája volt a Devil's Playground. A forgatókönyv pedig Bart Ruspoli-t dicséri, aki szintén először próbálkozott ilyesmivel nagyban.

Én a 10-ből 8 pontot abszolút megérdemeltnek tartom végig tetszett és az is biztos, hogy újra nézem.