Hullajó (Braindead aka. Dead Alive)

Uram Isten, másfél éve írtam ide utoljára! De a jó zombi mindig visszajön a halálból, így hát én is visszatértem. És ezen felettébb magasztos, már-már ünnepi alkalomból engedjétek meg, hogy bemutassam a valaha készült legjobb zombivígjátékot és egyben kedvenc zombi témájú filmemet...nem, nem a Survival of the Dead az, pedig elég nevetségesre sikerült szegényke. A Hullajóról fogok írni.Láttad már a Gyűrűk Ura bármely részét? Valószínűleg igen, így feltételezem az is feltűnt, hogy a rendező, Peter Jackson ért a meséléshez. Még akkor is ha ezt a képességét mintha elfelejtette volna mióta a nagy stúdiók fölkarolták. Nos, jelen filmet is ő rendezte, de szerencsére amikor a Hullajót készítette még távol volt attól hogy sztárrendező legyen, senki nem szólt bele abba mit hogyan csináljon, tombolhatott a kreativitása. Hála a jó égnek! Előre lelövöm a poént: ez egy 10 pontos filmet eredményezett.A sztori a Koponya-szigeten kezdődik ( King Kong valaki? ), egy állatkerti megbízott segítőivel menekül a sziget bennszülöttjei elől, mert elloptak egy, csak a szigeten élő patkánymajmot. A legenda szerint a majmok őseit a kalózhajók patkányai megerőszakolták, és később az ezen szentségtelen nászból született hibridekkel az őslakosok fekete mágiát űztek. Hőseink végül elmenekülnek, de az állatbefogót megharapja a majom. Hamarosan megtudjuk, hogy ez nem jó ómen, ugyanis a segítők még a fejen lévő harapások fertőtlenítésére is egy macsetát használnak. Singaia! A segítők végül leszállítják a patkánymajmot, ami így eljut Új-Zélandra, azon belül is a Wellingtoni Állatkertbe. Eközben bekapcsolódunk a főhős, Lionel Cosgrove életébe. Szerencsétlen bőven harminc fölött jár, de még mindig a vén szipirtyó anyjával lakik, aki vasszigorral és manipulációval láncolja őt magához. De a szerelemnek nem lehet útját állni, főhősünk és Paquita, a közeli bolt eladójának a lánya hamarosan egymásra találnak. Első randevú gyanánt elmennek az állatkertbe, de Lionel anyja utánuk settenkedik, és a vén kurva itt baszik rá: egy óvatlan pillanatában megharapja a patkánymajom! Ezután hamarosan kiderül miért is kellett az a bizonyos bozótvágós fertőtlenítés: akit a majom megharap hamarosan zombivá változik. Ez történik Lionel anyjával is, de a főszereplő, tekintve ödipális fixáltságát nem tudja végleg másvilágra küldeni élőhalott szülőjét. És mivel mindannyian tudjuk (hisz saját bőrünkön is tapasztaltuk már), hogy a nyugdíjkorhatár biztos elérésének nem záloga a pincében tárolt fel-alá járkáló rothadó ős, ezért sejthetjük hogy ez a puhapöcsűség még fog bonyodalmakat okozni.Mint látjuk a sztori egyszerűbb már nem is lehetne: egy hős, az ő kedvese és a gonosz szörnyek, valószínűleg a hős a végén megmenti szerelmét (vagy mégsem?). De ha egy ilyen történetet olyasvalaki mesél el aki tudja hogy kell élvezetesen mesélni, a sablonosság nem lehet hátrány. És ahogy azt már említettem Jackson ért (vagy értett?) a meséléshez. És anno szart mindenre ami szent: egyház, gyász, anyaság? Mind egytől egyig végtelenül túlzó módon vannak kifigurázva. És ha már túlzás: a filmet minden idők egyik, ha nem A legvéresebbjének mondják. Például az utolsó hentelés leforgatásához állítólag 300 liter művért használtak el, így nem csoda, hogy ha megjelenik egy igazán véres és undorító film, akkor a Hullajó címe biztos szerepel a film kritikájának szövegében. És a filmet ezek a túlzások teszik nemcsak a zombifilmek de a horrorfilmek tengeréből kiemelkedővé. Mert míg mondjuk egy torture porn-ban a szélsőségesen undorító jelenetek öncélúak, jelen esetben másról van szó. Az irónia, még inkább az önirónia eszközei. A rendező nyilvánvalóan egy percig sem vette komolyan sem magát, sem a zsánert a film készítése közben. És közben pokolian jól szórakozott, hogy mi is pokolian jól szórakozzunk. Tehát az a furcsa kombináció állhat elő a mű megnézése közben, hogy tűrőképességünktől függően vagy öklendezünk vagy hányunk, miközben halálra röhögjük magunkat, és mindezt még élvezzük is. Én sem ezen film megnézése előtt, sem azóta nem találkoztam olyan, a zsánerbe vágó filmmel ami ezt a két dolgot, egyensúlyozva a penge élén ilyen mesterien vegyítette volna.

Ezért a 10 pont, és ezért ez számomra minden idők leghatalmasabb zombifilmje. Eddig ez szórakoztatott a legjobban. Pont.

Zombi 2 (1979)

Fulci filmje egy igazi klasszikus a műfajban, legalább annyira legendás, mint George A. Romero Holtak-trilógiája. Hatása meghatározó volt a későbbi filmgyártásban, de irodalmi műveket, videójátékokat éppúgy megihletett. Az erőszakos horror (gore) keresztapjának is nevezik emiatt, hiszen előtte senki nem mutatott be ilyen zsigeri brutalitást filmvásznon. Ha belegondoltok, ez azt mutatja, mennyire megnőtt az emberek ingerküszöbe a tömeges filmgyártástól. Először elég volt egy közeledő vonat, hogy rettegve felzúduljon  közönség, 1979-ben már egy totálplánban mutatott szemkiszúrás szükséges a reakcióhoz. Más szempontból is igazi ébresztő lehetne a modern ember számára: egyrészt a zombi-apokalpszis kiváltója egyértelműen emberi. Ha nem műhiba vagy varázslat eredménye, akkor istentől válasz a bűneinkre. Ha a pokolban már nincs hely, a holtak majd köztünk járnak...Másrészt Fulci zombija a kiüresedett, csak a szükségleteivel törődő, társas kapcsolatokat elhanyagoló városi embert szimbolizálja. A későbbi élőhalottas alkotásokban is megjelennek ezek a motívumok. Gondoltátok volna, hogy ennyi mögöttes tartalom lehet egy másfél órás hentelésben?

Kicsit érdekes, hogy ekkora alapmű és kultuszfilm lett a Zombi 2, hiszen eredetileg egy pénzcsináló iparosmunkának készült, aminek egyszerűen azért lett Zombi 2 a címe, mert nem jutott jobb eszükbe. Zombi 1 tehát nem létezik, Romero Olaszországban Zombi címen bemutatott filmjét tekinthetjük csak előzménynek (valójában a Holtak hajnaláról van szó). Mindezek ellenére sikerült az amerikai élőhalottakon jóval túlmutató alkotást létrehozni. Fulci egyébként egy tehetséges rendezőként számontartott, mindenféle műfajban jártas rendező volt előtte, puszta véltelen sodorta a horror irányába. Én örülök neki, hogy így történt, de ő sajnos emiatt nem kapott túl sok elismerést életében, pedig a szürrealista filmforgatás egyik kivételes alakja volt.  A következőkben részletezni fogom a film történetét, így aki még nem látta, az sürgősen pótolja és csak utána olvasson tovább!

Elolvasom »

Plan 9 from Outer Space (Kilences terv a világűrből)

Klasszikusról írni nehéz. Nehéz, mivel már mindent elmondtak róla, mindenki tud róla mindent, tehát mit lehet még hozzátenni a milliónyi sorhoz és ítélethez? Ugyanakkor a klasszikusok azért is klasszikusok, mert megkerülhetetlenek. Minden igazi filmkritikus életében eljön az a pillanat, amikor írnia kell a Keresztapáról, az Aranypolgárról vagy éppen a Patyomkin páncélosról. És minden igazi önjelölt, blogolgató, trash-rajongó filmkritikus életében eljön az a pillanat, amikor írnia kell a Kilences tervről. Ez most az én pillanatom.

Mint azt minden hithű szemétfilm-rajongó tudja a Plan 9 úgy él az emberek tudatában, mint a világ legrosszabb filmje. Hogy ez napjainkban is megállja-e a helyét nem az én jussom eldönteni, de mivel a film ötven éve készült és a titulust egy nyolcvanas években kiadott könyvnek köszönheti volt idő és lehetőség felül-, bocsánat alulmúlni Mr. Wood-ot. Szerencsénkre sokan éltek is ezzel a lehetőséggel.

A történetről nem is tudom, hogy írjak-e, mert aki idekeveredett az valószínűleg úgyis ismeri, másrészt meg zavaros, mint egy tíz köbméteres pöcegödör legalja. Ahogy azt egy rendes trash-filmtől el is várjuk. Csak röviden: földönkívüliek jönnek a bolygónkra, hogy leigázzanak minket és ezzel megvédjék az Univerzumot a pusztulástól. Mivel az első nyolc tervük csődöt mondott ezért bevetik a kilences tervet, ami a holtak toboz- és agyalapi mirigyeibe lőtt elektródákkal való felélesztéséről szól. A történet tömören ennyi, a megvalósítás viszont...

...az amiről nem fogok írni. Itt kéne következnie annak,hogy szapulom a nevetséges effektusokat, a kameraérzéketlen színészeket, a csapnivaló rendezést, a pocsék és mindenféle logikát nélkülöző forgatókönyvet és elmesélem a film elkészültének körülményeit. Egyrészt nem teszem, mert minden más kritika is ezt teszi, másrészt meg miért rontsam el a felfedezés örömét, harmadrészt pedig ha minderre kíváncsi vagy nézd meg Tim Burton Ed Wood című filmjét és persze az eredeti Plan 9-t, ha ugyan eddig meg nem tetted.

Mint írtam nem az én dolgom eldönteni hogy ez a film minden idők legrosszabbja-e, de az tény, hogy egy origópont a szemétfilmek történetében, mondhatni az alfa és az ómega. Egyszer olvastam, hogy a film megrendezéséhez tehetség kellett csak negatív előjelű. Amit igaznak is vélek, viszont a Kilences terv minden egyes képkockájából süt a filmezés szeretete. És talán ezért is imádják az emberek a Plan 9-t, akár egy háromlábú korcs kiskutyát, ami hiába csúnya és béna, ha egyszer minden esetlensége ellenére megnevettet és olyan aranyos amikor játszik.

White Zombie (Fehér Zombi)

Be kell hogy valljam bajban vagyok. Mit is írjak erről a filmről? Vegyünk egy analógiát: ha ez egy autós blog lenne akkor vajon mit kéne írnom miután kipróbáltam egy Ford T modellt de már Lamborghini Murciélago és Ferrari Enzo tesztekkel a hátam mögött? Hogy nem kanyarodik, biciklivel lehagyom annyi csak a végsebessége, minden máshol van rajta és máshogy működik mint kéne? Nem, valószínűleg áradoznék róla, csakúgy mint korábban a Lamborghiniről vagy a Ferrariról. Persze ezek közül az autók közül egyhez sem volt szerencsém. De ez mit sem változtat a lényegen: ami régi az nem feltétlenül rossz vagy leírandó. Csak más szemmel kell nézni, el kell egy kicsit vonatkoztatni a modern nézőpontunktól.

Ezért is van nehéz dolgom. Nehéz 21. századi szemmel nézni egy 1932-es filmet. A normális értékelés mércéje ilyenkor csődöt mond. Ettől függetlenül megpróbálom a lehetetlent, noha már most tudom hova fogok kilyukadni. Kezdjük a történettel.

Talán nem kell mondanom (remélem mindenki tudja aki ezt most olvassa) hogy a főszereplője a filmnek Lugosi Béla. Talán azt sem kell mondanom hogy 1931-ben ő játszotta Tod Browning Drakulájában a grófot és ez a film hozta meg neki a világsikert. Nos jelen filmnek a története nem sokban különbözik a Drakuláétól. Csak röviden: egy csábító meg akar szerezni magának egy ifjú szépséget (vö. Mina Harker) annak választott párjától (vö John Harker), de miután ez csődöt mond a természetfelettit felhasználva próbálja meg céljait elérni. A különbség hogy itt a csábító nem azonos azzal aki a természetfeletti módszer jelen esetben a vudu mágia birtokosa, ő csak segít a csábítónak, és hát persze a vudu háttér miatt a helyszín sem azonos, jelen filmben nem Angliában, hanem egy másik szigeten, Haitin járunk. A vudu mágust, Murder Legendre-t (beszédes név) játsza nemzetünk büszkesége, Lugosi Béla. A hasonlóságok sorát bővíti még egy segítő orvos Dr. Bruner (vö. Dr. Helsing), egy kastély egy sziklaszirten továbbá a Draculában is alkalmazott "hipnotikus tekintet" (Lugosi szemei szuperplánban vagyis nagyon közelről).

A színészi játék... nem is tudom, de nekem mindig úgy tűnik, hogy a harmincas évek színészei túljátszák a szerepüket. Mivel soha nem tanultam filmtörténelmet és filmesztétikát erre konkrét magyarázatom nincs, csak egy elképzelésem. Mivel a némafilm-hangosfilm váltás idején járunk kézenfekvő, hogy sok színész a némafilmekkel kezdte, ahol hang nem lévén csak gesztusokkal lehetett "beszélni". A gesztusok pedig ezekben a filmekben eltúlzottak. És mivel sok színésznek a rutin a némafilmekből jött, az "eltúlzottságot" később a hangosfilmekben sem tudták teljesen levetkőzni.

Maga a film megvalósítása viszont pazar, néhol bizony megnyaltam mind a tíz ujjam. Amikor a zombik masíroznak lefelé a dombtetőről, a jelenet a cukornád feldolgozó malomban, ahol Murder Legendre által irányított zombik dolgoznak mesés. Vagy amikor a lány szerelme a Neil-t játszó John Harron a lány elvesztésének fájdalma miatt lerészegedik egy kocsmában, de a díszlet semmi másból nem áll, mint az asztalból ami melett ül és a kocsma árnyékaiból. Egy hasonló jelenet amikor Neil beoson Legendre várába, és amikor megy fel a lépcsőn szintén elég kontrasztos a fény-árnyék használata, a német expresszionista filmezés legszebb hagyományait felelevenítve. Egyszóval a képi világ néhol igen tetszetős. Másrészről persze senki ne számítson vérre, belekre és agyvelőre hisz hol volt még ilyenkor a határok kitolása és Herschell Gordon Lewis?

Végszóként pedig csak annyit, hogy a film értékelhetetetlen, amivel nem azt akarom mondani hogy rossz. Nagyon is jó film, de pontokat egyszerűen nem tudok rá adni. Akármennyit is adnék rá túl kevésnek, vagy túl soknak érezném. Hogy miért, azt a bevezetőben kifejtettem. Így hát marad az alapmű mint értékelés, és természetesen nem nevezheted magad zombirajongónak amíg ezt a gyöngyszemet nem láttad. Kötelező.