Return of the Living Dead (1985)
Ha megkérdezné valaki tőlem, hogy véleményem szerint melyik a legjobb zombi film, nem ezt választanám. Arra a kérdésre, hogy melyik áll legközelebb a szívemhez, szintén más lenne a válasz. Nem ezt tartanám a legfélelmetesebbnek, de még a legviccesebbnek sem. Nem erre mondanám, hogy a legnagyobb hatással volt rám, és azt sem, hogy filmtörténelmi jelentőségű. Mégis, ez az a film, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Nem azért, mert bármilyen szempontból is a legek legének tartom, hanem azért mert egyszerűen megismételhetetlen, még úgy is, hogy hivatalosan további négy folytatást ért meg. Ez a film, az én keresztem. A cikk megírását évek óta tervezem, többször neki is álltam, de sosem adta meg magát. Egyszeri és megismételhetetlen, ez a Return of the Living Dead.
Az élőhalottak visszatérnek. De honnan is? Hát persze, a film nem máson alapul, mint a híres Élőhalottak éjszakája című, ma már (és természetesen 1985-ben is) klasszikusnak számító Romero alkotáson. No nem csak azért, mert a filmben is utalnak rá, vagy én kitaláltam, hanem sokkal prózaibb oka van e kijelentésemnek. A történet ugyanis egy 1978-as, azonos című könyv alapján készült. A könyv szerzője pedig az a John A. Russo volt, aki történetesen (milyen meglepő) épp George A. Romeroval közösen írta az Élőhalottak éjszakájának forgatókönyvét. Sőt hovatovább szerepet is vállalt, nevesen egy zombit alakított az igen alacsony költségvetésű filmben. Russo már a hetvenes évek végén szerette volna megfilmesíteni novelláját, de nem sikerült hozzá megfelelő támogatót találni, míg végül Dan O'Bannonnal közösen sikerült tető alá hozni a produkciót. Az már csak hab a tortán, hogy a végül elkészült Return of the Living Dead című film sztoriját oly gyökeresen átírták, hogy az alapjául szolgáló könyvvel már csak minimális mértékben egyezik. De ettől függetlenül tény, hogy a 17 évvel korábbi alkotással nem csak műfaját tekintve mutat rokonságot a fantasztikus 80-as évek derekán elkészült alkotás.
Az egész filmben a legjobban azt imádom, hogy abszolút szerethető. Hiszen humoros horrorral állunk szemben, mosolyra fakaszt. És ami a leggyönyörűbb, hogy iszonyatosan árad belőle minden, amit a 80-as évek Amerikájában (és amerikai horrorjában) oly nagyon szeretünk. A filmet 1984 nyarán forgatták, fél évvel járunk az után, hogy megjelent Michael Jacksson Thriller című videóklipje, mely akárhányszor megnézem a filmet mindig eszembe jut, talán nem véletlenül. Mitől lehet még szeretni ezt a filmet azon kívül, hogy csudajó? A válasz egyértelmű, hogy magyarosan fogalmazzak, a fíling miatt. Zseniális a filmzene, melyet albumon is kiadtak. És persze nem mehetünk el szó nélkül a filmbéli Trash nevű lány - akit a mostanra már számos B-kategóriás filmben játszó Linnea Quigley alakít - által előadott, örökké felejthetetlen sírkövön bemutatott sztriptíze mellett, melyhez képest a Zombie Stripperek csak kismiskák voltak. Imádunk Trash!!!
Maga a film sztorija arról szól, hogy az Uneeda nevű kórházi segédeszköz forgalmazó vállalat fiatal dolgozója, Freddy első napját tölti a cégnél. Frank, az öreg dolgozó megpróbálja bevezetni a zöldfülű suhancot a szakma rejtelmeibe, míg egy beszélgetés során kiderül, hogy a raktár pincéjében katonai vegyszeres hordók hevernek. Állítólag a hordókban élőhalottak maradványai találhatók. Persze a kíváncsiság nagy úr, és szerencsétlenségükre sikerül az egyik hordót "meglékelni", és elszabadítani a nézők által már oly nagyon várt poklot. Időközben Freddy kedvese, és punk barátai unalmukban a szomszédos temetőben próbálják bulival elütni az időt, de vesztükre a találóan Feltámadás temetőnek elnevezett sírkertben minden a feje tetejére áll. Bár a galibát okozók még megpróbálják Earnie a jópofa boncmester segítségével eltusolni a baklövésüket ("A crematorium thats beautiful!"), azonban mint utólag kiderül csak tetézni sikerül a kalamajkát...
Mint már korábban is említettem, a film még 4 folytatást ért meg, de az eredeti alkotóknak a folytatásokhoz már nem sok köze volt. És valljuk be mint a legtöbb esetben itt is a legelső rész az, ami a legjobban sikerült, és ami a legnagyobb nyomot hagyta a nézőkben, így természetesen bennem is. A Return of the Living Dead zombijai abban is különböznek a többi átlagos zombitól, hogy ők nem embert akarnak falni, hanem kizárólag agyvelőt (BRAINS, BRAINS, BRAINS). Azt hiszem, ez a mára már szállóigévé vált kifejezés egyértelműen ennek a filmnek köszönhető. Ezen kívül egy dolgot jegyeznék még meg azoknak, akik szerint a zombi csak egy vánszorgó húscafat, és undorodnak a 21. század futkározó élőhalottjaitól, hogy tessék megnézni, ezt a mára már klasszikusnak számító fantasztikus filmet, mert itt bizony szintén turbórágón élnek a zombik, tepernek ezerrel. Úgyhogy kuss, sarokba leülni. És ahogy BB Renato mondaná: Pofád lapos puttana! Ez bizony kurvára 9/10.
Oké, oké elismerem, sőt tudom, hogy nincs azzal baj ha egy ilyen film nem szól másról, mint agyatlan lövöldözésről. Nem kellenek nagy fordulatok, katartikus drámák, ez a műfaj sajátja, de ez azzal jár, hogy filmünk bizony elmerül a többi, több tucatnyi hasonló film között. A történet egyszerű, mint a faék. A fordulatok a műfajra jellemző sajátságokat mutatják. Vegyél egy halom szereplőt, rángasd őket A pontból B pontba, közben meg aki nem fontos mehet a levesbe. A végére csak az erősebb karakterek maradnak, a többi sejthető.
Úgy éreztem, hogy az első résztől kezdve valahogy folyamatosan leült a sorozat. Jó, persze kell karaktert építeni is, de mégis kezdett kifogyni egy picit a lendületből. De a negyedik rész nekem nagyon bejött. Sőt szerintem eddig ez volt a legjobb. Elindul az előző részekben megszokott szokásos szál, kissé unottan sodródunk vele, és akkor jön egy hirtelen fordulat, felpörögnek az események, már-már kilátástalan a helyzet, ami egycsapásra megszűnik, hogy a végén egy megint számomra abszolút nem várt dologgal befejezzék. Ez a rész kiütött. Igen, ezt vártam a sorozattól. Na sikerült abszolút virágnyelven fogalmazni? Természetesen továbbra sem spoilerezünk.
És hogy milyen is lett? A történetről azt hiszem nem kell elárulnom semmit sem, hiszen egyrészt nem akarok spoilerezni, másrészt pedig akit érdekel, annak ott a képregény, hát ismerkedjen vele. Minden esetre a sztori életképes, már bizonyított. A megvalósítás pedig zseniális lett. Számomra teljesen fura ez a szituáció, hiszen jópár zombi-filmet illetve jónéhány sorozatot láttam már, de így egyben a kettőt még szokni kell. A Dead Set esetében más volt a helyzet, hiszen azt egyben néztem végig, és inkább mozifilm hatása volt a dolognak, de most ugye teljesen más a helyzet. 
Ja és hogy még nem is beszéltem lényegében arról, hogy milyen is volt a bevezető epizód? Én hibát nem találtam benne. Pont olyan, mint amilyennek egy pilot résznek lennie kell. A beetetés elkezdődött, a függőség már kialakulóban. A The Walking Dead egy nagyon jó sorozatnak ígérkezik, csak dícsérni tudom. Pontozni nem pontoznám, hiszen nincs értelme. Egyetlen, és óriási hibája mindössze annyi, hogy a következő részre egy kibaszott hetet kell várni. Zombiebuziknak kötelező darab. Ojjé.
Nézzük picit a sztorit. Van egy a Kaptár első részéből ismerős (meg azért rengeteg más helyről is) Colin Salmon-ünk, aki esetünkben Peter White néven egy brit cég vezetője. Csoda cégről van ám szó, mert, hogy a piacra dobnak egy új gyógyszert, ami növeli az emberek teljesítőképességét, mind mentálisan, mind fizikálisan. Most őszintén nem ez az, amire pont szükségünk van a stresszes, fárasztó napokon, hogy az esős, borús napokról, amikor mozdulni sincs kedvünk ne is beszéljünk (aztán ugye Angliában ez hatványozottan jellemző:). 30000 azaz harmincezer önkéntes be is próbálja ezt az új készítményt, ám de beüt a ménkű. Egyetlen egy kivétellel minden tesztalany megbetegszik és valamiféle különös tünetet mutatnak. White vezérigazgató úr pedig csak tombol, mert azért ezt még se így képzelte el. 
A múltkori filmnél írtam, hogy a sötétséggel való paráztatás szerintem egy picit rosszul sült el, no ennek itt pont a fordítottja igaz. Igazából nem is kapunk vészesen sok sötétben botladozást, viszont a laborban-áramszünet résznél nagyon el lett találva a sötétben időnként felvillanó lámpa. Illetve ez az eltalált dolog szerintem az egész filmre jellemző. Túl nagy fordulatok és váratlan csavarok itt sincsenek, viszont ez esetben valamiért nem volt hiányérzetem. A történet is pörgött, nem volt akadozós, szájbarágós, hanem szórakoztatott és egy igazán apokaliptikus hangulatot varázsolt a képernyőre.
A sztori elején egy építkezési területen találnak pár csontvázat, és kiderül, hogy bizony pestissel fertőzött emberekről van szó, ám de valami nagyon nem stimmel velük. Érdekes dolog az is, hogy az egyik munkást megvágja egy csont darab és barátunk nem is húzza utána sokáig. No és szerintetek, aztán mi történik vele? Ahogy mondjátok, felkel. 
A film elején talán a sötétség is túlzásba lett viszve (csak, hogy ápoljam a magyar nyelvet). Persze ugye a sötétség a félelmeinkre épít és hujjujj, meg azért horror film ne verő fényes napsütésben játszódjon, tudom én, de itt én soknak éreztem a sötétet (igen hülyén hangzik ez tudom, de valamiért tényleg zavaró volt). Illetve külön fura volt a "nosza keressük meg a generátort, hogy legyen áram" rész, mivel hogy itt-ott neon lámpák világítottak, hol ott elvileg nem volt áram, persze nem vagyok se villanyszerelő, se műszaki zseni, tehát simán lehet, hogy azok maguktól is elvilágítanak zombi támadás esetén.
No a végére is értem, a két rendező nevét még megemlíteném, a forgatókönyvírókkal és a sztori kiagyalókkal egyetemben, habár mindannyiuk esetében lényegében első rendezésről, forgatókönyvről és sztoriról beszélünk. A rendezés Milan Konjevic és szintén Milan Todorovic munkája volt, az írói munkát szintén ők ketten végezték, itt azonban kiegészültek a szintén elsőként filmsztorit papírra vető Vukota Brajovic-csal.
Az előző három rész folyamán már alaposan megismerhettük Alice (Milla Jovovich) és az Umbrella vállalat közös kálváriáját. Lényegében véve a negyedik, Túlvilág alcímre hallgató epizód is a jó és a gonosz közti harcról szól, gondolom ezzel nem árultam el nagy titkot. A film eleje egyáltalán nem lapos, ugyanis Alice mint egy női Neo (Matrix) gyorsan likvidálja a Tokioi Umbrella bázist, majd következik egy nagy ugrás az időben. Az ezt követő rész kicsit nyugisabb lesz, amazonunk túlélőket keresve végül eljut egy börtönkomplexumba, ahol néhány még élővel együtt egy biztonságosnak hitt hely felé vágyódnak. Már csak azért is, mert az élőholtak elárasztják az épületet, és iszkolni kell. Ahogy haladunk a film vége felé, a jelenetek egyre durvábbak lesznek, majd pedig elérkezik a végső leszámolás ideje, és mikor már azt hisszük, most már tényleg vége a vergődésnek, mindig sikerül újból és újból meglepődnünk egy picit. A vége pedig érdekesen alakul, erősen szólva is folytatásért kiált. Azt kell hogy mondjam sajnos, nem kellene több ebből.
Az előbbi bekezdésben leírtak kissé zavarosak lehetnek, mert csöpögtettem információkat a sztoriról, de mégsem akartam teljesen elspoilerezni az egészet, mert bár van a történetben egy néhány fordulat, de mégis maga a sztori olyan semmilyen. Igazából véve egysíkú. A történet lapos, a párbeszédek kevéssé kimunkáltak, végtelenül egyszerűek. Mélyen szántó gondolatokat senki se várjon a filmtől. Amit viszont várni lehet, az a hentelés. Telis tele van a sztori akcióval, fröcsög az adrenalin a vásznon és néha még meg is ijeszt. Hmm jó cucc. Látványos az egész, és a 3D ehhez a stílushoz bizony igen csak passzol, szép és lenyűgöző akciójeleneteket kapunk. Magán az egész filmen látszik, hogy nem spóroltak semmivel, volt mire költeni a 60 millió dollárt. A legnagyobb hiányossága a filmnek pedig az, hogy nem láthattuk Milla Jovovich-ot 3D-ben meztelenül. Óriási hiba volt ez a készítők részéről. :D
Mint ahogy azt már megszokhattuk, a Resident Evil film-sorozatban a zombik nem igazán kerülnek előtérbe (legalábbis az első részen kívül), csak amolyan háttérszereplők, ami megadja az egész film hangulatát. A film mindig is a VÁLLALAT és a TERMÉK közti harcról szólt. Emiatt egy kis rosszallásom van, de egye fene most még elnézzük. A Túlvilág, mint film csak átlagos, mivel kissé egysíkúnak találtam, szerintem 
A jég végül 2007-ben tört meg, amikor is egy Daiksuke Sato nevű író valamint társa Sato Shouji nevű mangarajzoló merőben egyedi projectbe kezdtek. A céljuk az volt, hogy a zombis-világvégés életérzést átültessék a japán mangák (képregények) világába. A vállalkozás teljesen újszerű volt. Bár sok japán animében és mangában fordulnak elő valamilyen szinten élőholtak, de még az sosem fordult elő, hogy valaki klasszikus Romerói alaphelyzetet álmodja japán környezetbe annak minden elemével és tulajdonságával együtt. 
Na de miről is szól maga a sorozat?
A csapat tipikus túlélőkből ál fel, szóval az elkényeztetett úrilánytól kezdve a fegyvermániás kockán keresztül a harcművész ismerősön át gyerekkori barátig mindenki meg fogja találni maga számítását. Kellemes újdonság hogy hőseink más filmekkel ellentétben már láttak pár zombis filmet, szóval viszonylag rövid idő alatt rájönnek, hogy ezek bizony halottak és harapásuk sem éppen egészséges. 
Persze azért vannak hátulütők, ami egy animéket nem ismerő ember számára kissé visszásak lehetnek, de aki valamennyire otthon van témában az nem fog megütközni ezen. Mindent egybevetve az első három rész alapján nagyon ígéretes sorozatnak nézünk elébe és aki meg tud békélni azzal, hogy nem élőszereplős, annak kellemes perceket fog szerezni ez az anime.
Másfél óra alatt jó, ha húsz percig szerepelnek benne ezek a zombie tünetektől szenvedő emberek. A film lényege a sejtelmesség. Ettől ilyen sajátos, inkább csak „szóban” jelennek meg a fertőzöttek (nem véletlen az idézőjel, de erről többet majd a spoiler veszélyes részben). Olyan, mint egy könyv, nem látni az eseményeket, csak elképzelni lehet. Oscar gyanús alakítások nincsenek és a költségvetés sem volt nagyobb egy havi Match bevásárlásnál. A fűrészhez hasonlóan egy helyszínes, kevés szereplős és „beszélgetős” filmről van szó. Bár a sztorit unalmasan vezetik -egyeseknek legalábbis ez a véleménye-, én végig izgultam az egészet. Tetszett a furcsa alapötlet, hogy nem hagyományos úton terjed a fertőzés, bár így sokkal ésszerűtlenebbé teszi az egészet. De úgy tartom, hogy nem feltétlenül szükséges minden filmbe logikai magyarázat. Azért film a film, hogy elrugaszkodhasson a valóságtól. A történet egy kanadai kisvárosban, Pontypoolban játszódik a helyi rádió épületében. Főhősünk a kiöregedett rádiós cowboy, Grant Mazzy (Stephen McHattie), aki folyamatosan beszámol a városban történt zavargásokról. 
Egy gramm SPOILER: Kiderül, hogy az őrület az angol nyelv használatával terjed, ugyanis egyes szavak fertőzöttek és ezek traumát okoznak az adott illető tudatában, aki ennek hatására bezombul. Furcsa és talán vicces magyarázat, de mindenképpen egyedi. SPOILER vége.
A látványvilág jóra sikeredett a sminkeket nem kapkodták el. A CGI sem rossz ahhoz képest, hogy nem egy Gyűrűk Ura kaliberű filmről van szó. A három rész közül ebben találták el legjobban a zenét, nem véletlen hisz Marilyn Manson is közreműködött benne. Hogy valami negatívumot is felhozzak, itt van a történet. Semmi különös nincs benne, és aki mondanivalót keres a filmben, az csalódni fog, mert a Kaptár az a fajta film, ami inkább csak az akcióra épít. Ha igazságtalan lennék, megkapná a 9.5 pontot, de igazából 7/10-et érdemel az Anderson féle alkotás.
Két év elteltével eljött a második rész ideje. A trailerek alapján nagyon várós volt és bizakodtam benne, hogy ennek már több köze lesz a játékhoz. Nos, csalódtam, bár sok ötletet felhasználtak belőle, de valami mégis hiányzik a filmből. A rendező váltás meglátszott, mert teljesen más stílusa lett az egésznek, és véleményem szerint ez a film rovására ment. Itt már eleresztettek pár gyenge poént is Mike Epps (L.J.) jóvoltából. Persze tudjuk, hogy itt is a komoly akción van a hangsúly és nem a poénkodáson.
A harmadik rész három év múlva jelent meg. Ismét egy újabb rendezőt kapott Russel Mulcahy személyében, aki a Hegylakót is rendezte. Talán ez adott egy kis reményt néhány rajongónak, hogy a második gyenge átlaga után, most egy kicsivel előrébb kerülhet a film abban a bizonyos kategória abc-ben. Akik abban bíztak, hogy Mulcahy irányítása alatt jobb filmet kaphatnak majd a kezük közé, azok bizony hatalmasat csalódtak, mert mindenki rongyosra szidta (a befejezést tekintve meg is értem). Meg kell mondanom, az alapötlet nagyon tetszett, hogy konvojba vergődve próbálnak túlélni és utánpótlásokat szerezni. De egy átlagos, mutánsok meg szuper akcióhősök nélküli 28 nappal később szerű zombie filmben ez hatásosabb lenne. 
Az effektek korszerűek voltak, rengeteg új ötletet vittek bele. Nem csak egy kamerára összpontosítottak, a kommandósok magánakcióit is figyelemmel követhettük. Párszor megszakad a kapcsolat, lemerül a kamera stb... életszerű. Ebben nincs sok kifogásolni való. A film időben és történetben ugyanott folytatódik ahol az első rész véget ért. Mintha egyben felvették volna a filmet,de hosszú lett ezért másfél - két órás részekre tagolták.
A Holtak földje egy több sebből vérző film volt, sokakkal ellentétben azonban a Holtak naplója nekem kifejezetten tetszett, mert merőben más volt, tudott újat mutatni és ha ezt a fonalat Romero tovább szövi, akkor a 2005-ös kisiklását akár még meg is bocsátottam volna neki, azonban erre nem fog sor kerülni. Bár a Mester tesz egy gyenge próbálkozást, hogy legújabb filmjét összekapcsolja az előzővel, azonban ez egyáltalán nem sikerül. A történet néhány katonáról szól, akik kvázi szupercsapatot (A-team) alkotva próbálják menteni a menthetőt. És éppen Ők azok, akik a Diary-ban kirabolják a filmes csapatot. A két film között csupán csak ennyi az összefüggés. Mindeközben egy szigeten két egymással rivalizáló család vívja mindennapos harcát, most éppen a "Mit is kezdjünk a zombikkal?" téma apropóján. Ebbe a helyi rivalizálásba csöppen bele a kis katonai osztag, és a vélhetően "jó" oldalra állva felveszik a harcot az aktuális "rossz" oldallal. A fő konfliktus forrást annak megítélése okozza, hogy mit is kezdjünk az élőhalottakkal. Likvidáljuk őket egytől egyig, vagy próbáljuk megszelidíteni őket, együtt élni velük (lásd 
A film nem csak abból a szempontból kritizálandó, hogy nem ad tényleges választ, és hiányérzete támadhatna a nézőnek, hanem a történetet tekintve teljesen értelmetlen, és indokolatlan cselekmények követik egymást. Nem tudok azonosulni a főszereplőkkel, mert egyáltalán nincs előttük valódi cél, ami motiválná őket, csak lebegnek a semmiben. A forgatókönyv szar, mondjuk ki. A párbeszédek szintén üresek. És ami a leginkább bosszant, hogy abszolút nem realisztikusak a cselekmények egy része. Véleményem szerint ha már kreáltunk egy valóságtól távol álló ellenséget, a zombit, akkor legalább minden más tekintetben realisztikusak legyünk, hogy gond nélkül beleélhessük magunkat a történésekbe. Engem személy szerint kifejezetten zavar, ha blődségekkel találkozom egy filmben. Ne nézzék már hülyének a közönséget kérem. Hiszen miről beszélünk, ha a zombikat egy lövéssel fejbelövik, úgy ahogy az elő van írva, de mikor vagy egy tucat ember egymást öli, senki nem talál el senkit. Anyád! A leszbi csaj a bozótban settenkedik, ráersztenek egy egész tárat, de a csajnak semmi baja. Anyád! Kézigránáttól lerepül a faház eleje. Anyád! Az amúgy rendkívül dekoratív milicista hölgy áll a rét közepén, és nem veszi észre, hogy jött két faszi lóval, és hirtelen fogjul ejtik, mert a csajnak csak akkora térlátása van, mint a vászon, mert azon kívül mást Ő sem lát. Anyád! És ami a legdurvább, az a lovagló zombi. Anyád! Ne nézzék már hülyének az embereket. És a trükkökről még egy szót sem ejtettem, telis-tele gagyi digitális vérrel a vászon, azok a nevetséges fröccsenések, felháborítók. Hol vannak ezek ahhoz képest, amiket Savini 1985-ben a Holtak napjában csinált? Tiszta szégyen. Trükkök szempontjából csak a 2008-as Holtak napjához tudnám hasonlítani a Survival of the Dead-et, ami azonban nem egy erény. Érdemes tovább ragoznom a dolgot? Azt hiszem nem, a véleményem magáért beszél, jöjjön az összegzés.
Pontosan nem tudom, hogy mi készteti Romero-t arra, hogy tovább szövögesse zombikkal átszőtt világának ezidáig elvarratlan szálait, de abban biztos vagyok, hogy ez nem válik előnyére. A legújabb Romero film egy értelmetlen folytatás. Az az érzése az embernek, mintha csak muszájból készült volna. Egyáltalán nem eredeti forgatókönyv, unalmas és valószínűtlen események sora. És a rendező belefűzött kényszeredett poénosra vett jeleneteket is a történetbe, melyek egyáltalán nem oda valók. Erőltetett az egész. A Survival of the Dead nálam csak 4/10-et érdemel.
Tehát egy öt részes szigetországi minisorozatról van szó, melyet először 2008 október 27-28-29-30 és 31-én tűzött műsorára a Brit E4 tévécsatorna. Az első rész a többihez képest eléggé hosszú, hiszen be kell vezetni a nézőt a történetbe, hogy kellőképpen függővé váljon, a maradék 4 epizód pedig olyan 25 perc hosszúra sikeredett, az egész össze-vissza kb 140 perc, szóval nem rövid, de ha rákattan az ember úgyis egyszerre végignézi az egészet. Nincs apelláta. És miről is van szó? Maga az alapkoncepció zseniális, Big Brother Show, őrjöngő tömeg, valami idióta picsát készül kiszavazni a közönség, azonban a kezdetben utcai zavargásnak tűnő hisztéria eléri a Stúdió környékét is, és végül egy élő adásban közvetített élőhalott járvánnyá tetőződik az igen kellemesen kezdődő este. Mivel a BB ház lakói teljes mértékben izolálva vannak környezetüktől, semmit sem vesznek észre a kinti őrületből, élik tovább nyamvadt életüket. Csak akkor kezdik sejteni, hogy nincs minden rendben, amikor a kevés kinti túlélőként megmaradt kifutólány menedéket keres a házban. A lányt először hülyének nézi az egyébként válogatott hülyékből álló társaság (emlékeztek még a magyar változatokra), de úgyis hamar rájönnek, hogy itt bizony elöntötte a szar a környéket. Kábé ez a fő szál, amibe majd idővel beleszövődik a hősszerelmesnek, a harcos amazonnak a világ legköcsögebb producerének és még megannyi érdekfeszítő esemény történetének fonala. Mondhatni klisés történetvezetés és karakterek kupacából áll az egész mű, hogy egy számomra nem várt, de utólag visszagondolva jellemző fináléval betetőződjön az egész. De mégis az egyszerűség ellenére én minden hibáját megbocsátottam a Dead Set-nek, mert az ezernyi egyéb apróság miatt olyan fantasztikus és életszerű ez az egész. Szeretem.
És akkor most térjünk ki az apróságokra. Szereplők: csupa csupa irritáló alak, akit leginkább a pokolra kívánunk, így legszívesebben gyorsan mi magunk lőnénk őket fejbe, és kész megkönnyebbülést érzünk, mikor egyik-másikat utoléri valamelyik zombie. Felemelő érzés. Végre. Kivételt képez persze az aranyos főszereplő lány, akit szeretünk, de vajon túléli? Illetve megérdemli, hogy túlélje, hiszen épp most csalta meg barátját. Megérdemli? Vagy nyerje el mindenki a méltó büntetését. Jó kérdés. A tömegből ezen kívül kiragadnék még két szereplőt. Ott van a köcsög producer, aki egy irritáló önfejű állat, egy igazi zsarnok, de néhány esetben kifejezetten szimpatikussá válik, ha még nálánál is nagyobb ökörrel kerül összetűzésbe. A másik említésre méltó szereplő igazi kuriózum. Ő az abszolút MILF kategóriába tartozó Davina McCall, aki (állítólag) a Brit Big Brotherek állandó műsorvezetője, és jelen esetben Önmagát alakítja, mint fő-zombie (lásd az alsó képen). Hatalmas alakítása képzeletbeli Zombie Oscar-díjat érdemelne, ha lenne ilyen (megalapítsuk?). 
Őszintén megmondom nem tudom, hogy volt e már a Dead Set előtt is zombie témát boncolgató sorozat. Akár igen, akár nem ez az alkotás minden nemében egyedülálló (talán műfajteremtő is). Zseniális, egyedi alapsztori, egyébként teljesen szokványos történetvezetéssel és szereplőkkel. De ez a film(sorozat) nem akar több lenni annál, mint ami. Megjegyezném, hogy az összképet sajnos rontja, hogy mivel sorozatról van szó, néhány részt túlságosan elnyújtottnak éreztem, de ugyanakkor volt idő olyan jelenetekre is, amelyek egy egész estés filmbe nem fértek volna bele. Ebben a sorozatban nincsenek hősök, csak szerencsétlen hétköznapi halandók, akiknek egy része saját maga keresi Önmaguk megsemmisülésének (Darwin-díj) legegyszerűbb módját. Mások, csak szimplán rosszul járnak. Szóval mit kapunk? 140 perc többnyire izgalmas, de mégis könnyed szórakozást, se többet, se kevesebbet. Még, még több ilyet. Akarom, kell még. More Brain! Brain! Brain! 8/10.![[REC] 2](/files/img/2009_REC2_01_640.jpg "[REC] 2")
Szerintem érdemes frissiben megnézni az első részt is, és csak azután hozzáfogni a folytatáshoz, mivel a történet pont ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Az első részben szemtanúi lehettünk, egy egész lakóközösség, egy tűzoltóbrigád plusz az operatőr és Ángela a dekoratív riporterhölgy kálváriájának. Az események marhára eldurvultak, de hála a hatóságok gyors reakciójának, az épületet sikerült hermetikusan lezárni. Ekkor lép közbe - és itt kezdődik a második rész - az állig felfegyverzett speciális 4 fős rohamosztag, valamint egy szakértő, akik azt a feladatot kapják, hogy derítsék ki pontosan mi a fene is történt a házban. Szerencsére rögtön visznek magukkal egy halom kamerát így mi is pontosan nyomon követhetjük, mi is történik odabent... és akkor többet a sztoriról nem is írok, éppen elég ennyit tudni. (Ha érdekel, ![[REC] 2](/files/img/2009_REC2_02_640.jpg "[REC] 2")
Szóval a lényeg, hogy marhára jó lett a folytatás, a stílus változatlan, élethű. És a kamera továbbra is rángatva van, de ez így a jó, én szeretem. Totálisan az arcunkba tolják a vért, meg a mocskot. És nem húzták el a filmet, hiszen nincs még másfél óra sem, és egy percig nem unatkoztam rajta. A forgatókönyv ismét zseniális, jól megszerkesztett, a kivitelezés, a látvány magáért beszél. És az előzeteseken kívül semmit nem tudtam a történetről, szerintem kicsit felróható hiányosság, hogy kb 1 perccel korábban rájöttem, mi is lesz a vége, szóval annyira nem ért váratlanul. Ennek a résznek a vége ha lehet így fogalmazni még nyitottabb, mint az előzőé volt. Vajon várható újabb folytatás? Az se volna baj. Ez a mozi kurva jó lett. Viszont csak úgy érdemes megnézni, ha láttad már az első részt is, mert különben elveszted a fonalat. És jó hír, hogy nemsokára nálunk is vetítik, bemutató: 2010. április 22. Menjetek el megnézni, szerintem megéri. Részemről 8/10.
Az I Shell the Dead talán valamikor a XIX. század ködös Nagy-Britanniájában játszódhat. A főszereplők személyében két elvetemült hullarabló munkásságát követhetjük nyomon. Két szerencsétlen figura hányatott sorsa tárul szemünk elé. A sors pikantériája, hogy egyikőjüket már kivégezték, cimborája meg a tömlöc falai közt várja a hajnalt, hogy elérkezzen az Ő ideje is. De előtte még egy terjedelmes vallatás során feltárul előttünk eddigi életútjának minden apró részlete. A két elvetemült pitiáner figura valójában nem rossz ember. Nem saját akaratukból választották a hullarabló mesterséget, hanem kilátástalan helyzetük okán sodródtak a munkavállalói szféra ezen ocsmány terepére. A hullarabló élete nem habostorta, nehéz, veszélyes mesterség, azonban ez a két ember csúcsprofi a szakmában, de kiszolgáltatottságuk miatt nem mennek semmire az életben. Nem elég, hogy üldözi őket a hatóság, a társadalom kirekeszti őket, de még a saját megrendelőjük is folyton nyomást gyakorol rájuk. És akkor még a konkurenciáról egy szót sem ejtettünk, ugyanis a hullarablás is egy telített iparág. Nincs mese fejleszteni kell a portfóliót, a két jómadár pedig rájön, hogy a hullarablásnál sokkalta nagyobb biznisz az élőhullarablás...
Na szóval szerintem az I Sell the Dead egy roppant érdekes ötleten alapuló, szépen megcsinált, de kissé lassú, érdektelen történetű alkotás. Sokkal többet vártam tőle, és a vége az lett, hogy bizony unatkoztam rajta. Nem mondom, azt, hogy rossz film, de sokkalta több lehetőség volt ebben is, mint amennyit sikerült belőle kiaknázni, akarom mondani kihantolni. Külön öröm azonban az, hogy kosztümös alkotást láthattunk, valamint hogy igényesen van elkészítve a film. Összességében egyáltalán nem gagyi, nem sablonos, nem idegesítő, csak olyan átlagos, vontatott, közepesen unalmas. 5/10.
A Berkley nevű békés, unalmas ausztrál kisvárosban ez a nap is éppen úgy kezdődik, ahogyan az összes többi. Az emberek legfőképp a horgászattal, a piálással, meg a szórakozással vannak elfoglalva, azonban hirtelen meteoreső hull a városra, és a környéket elözönlik az élőhalottak. A legutóbbi szépségverseny győztese, a városka sztárja Rene úgy dönt elhagyja ezt a porfészket, de az események oly módon alakulnak, hogy erre már nem lesz lehetősége. Véletlenül találkozik a mindenki által különcnek tartott Marionnal és még pár együgyű figurával, akikkel karöltve megpróbálnak rájönni, mi a fene folyik is itt. Tetőzve a zombi-inváziót, ami önmagában is elég volna egy napra, az égből savas eső is esik, valamint mindenféle megmagyarázhatatlan földönkívülinek titulált események is nehezítik hőseink életét. 
Az Undead (mely magyar keresztszüleitől a szégyenteljes Zombik városa címet kapta) egy ígéretes film egy ígéretes ausztrál testvérpártól, akik maguk írták, rendezték, vágták azt és még a produceri teendőket is ellátták a film készítése közben. Nem tökéletes alkotás, de tele van szerethetően ostoba humorral, és azt hiszem megkerülhetetlen mű. Szeretjük a nem hollywoodi filmeket, külön öröm, ha eljut hozzánk egy-egy más földrészről érkező gyöngyszem. Nagyon nehéz volt meghoznom azt a döntést, hogy hány pontra is értékeljem ezt a filmet, és végül 5/10 lett a vége. De leszögezném, hogy itt ennél egészen biztosan többről van szó, igazából ezt egy kategorizálhatatlan alkotásnak érzem. Tuti hogy valakinek marhára bejön és tuti hogy másnak meg egészen nem (tudom, ez mindig így van, de most hatványozottabban jelentkezhet e jelenség), szóval végszónak csak annyi, hogy döntse el mindenki, hogy Ő hová rakná az 1-10-es skálán. Mosom kezeimet, azt hiszem én itt csődöt mondtam. Tehát nálam 5/10. Jó szórakozást!
Scott Thomas filmjével az az egyetlen bajom, hogy abszolút sablonos. Jó, jó ez is lerágott csont, ez a film azonban idegesítően kiszámítható. Adott egy repülőgép, amin egy kétes kinézetű orvoscsoport egy különösen veszélyes szállítmányt akar Európába csempészni, de a lefagyasztott nő a csomagból kiszabadul és néhány főszereplőn kívül mindenki idegesítő zombivá változik. Többet nem írok a történetről, mert nem érdemes. A karakterek között feltűnik szinte minden jellem, ami az elmúlt évszázad utolsó 20 évének sablonos akció filmjeiben valaha is feltűnt. Mindenki kiszámíthatóan cselekszik, és a történetvezetés is kiszámíthatóan halad a maga útján. Arról, hogy mennyire sok értelmetlen, logikátlan, a fizikát és egyéb tudományágakat meghazudtoló eseménnyel találkozhatunk az alkotásban, több szót nem ejtenék, mert csak felidegesítem magam. Egy jó főcímet követően egy unalmasan hosszú felvezető fél óra után kezdődik egyáltalán valami pörgés, addig azonban minden szereplőről kiderül, mi az egyénre szabott nyűgje, baja, problémája. Talán még az is, hogy ki milyen alsónadrágot hord egyáltalán. Elcsépelt, unalmas, fölösleges. A film vége felé aztán megindul a mészárlás, erőltetett poénokkal tűzdelve, ami lehet hogy valakinek tetszik, de én csak a 'szánalmas' szóval, illetve az 'ez mi ez?' kérdéssel tudtam rájuk reflektálni. Hogy azonban valami jót is mondjak a filmről, minden hibája, üresjáratai, és logikátlan történései ellenére, mégsem teljesen értéktelen alkotással állunk szemben. Könnyed, délutáni időtöltésnek kiváló, leülsz, megnézed, mert nincs más dolgod, csak egy kicsit kikapcsolódnál munka, vagy suli után. Erre kiválóan alkalmas, de másra nem. És hogy még egy pozitívumot mondjak, az a széplányfelhozatal, különösképpen a főstewardesst alakító 
Nem mondom azt, hogy érdemes ezt a filmet megnézni. Nem veszít vele sokat az, akinek kimarad az életéből. Azt hiszem hasznosabban is el lehet tölteni másfél órát, de annyira azért nem rossz, mint amennyire az írásomból kitűnik, hiszen jómagam is már vagy háromszor megnéztem. És bár soha nem nyeri el a tetszésemet és nem lesz soha sem a kedvenc filmjeim között, de utólag visszagondolva mégsem tudok rá haragudni igazán. 3/10.
Egy amerikai kisváros összes diákja a szokásos középiskolai bálra készül, zene, tánc, miegymás... Sorra tűnnek fel az ilyenkor szokásos arcok, menő csávó, lúzer csávó, kemény csávó, pom-pom lányok, okos lányok, köcsög tanár, stb. Mondhatnánk, hogy jellemző hozzávalói egy ilyen jellegű filmnek, és mindezt betetőzendő a város mellett egy hatalmas erőmű okádja ki magából az élőhalott-feltámasztó vegyi anyagait, hogy hogy nem pont a temető közvetlen szomszédságában. A hullák kikelnek sírjukból, az egész város megzombul, de pár fiú és lány - az előbb felsorolt kategóriákból vegyesen összeválogatva, hogy minden jellemből jusson épp elég - felveszi velük a kesztyűt. Közben meg mennek az eljössz velem a bálra?, meg szakítok veled jellegű bonyodalmak tetézve az amúgy sem éppen kicsi problémát. És gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy a film végkifejlete az iskolai bálon tetőzik.
A film könnyed, de ugyanakkor van benne akció is szép számmal. Nincsenek értelmetlen dolgok, egyszerű mint a faék, nem ül le, nincs üresjárat, és nem is húzták el túlságosan, alig 80 perc az egész (a stáblistát nem számolva), és ez bőven elég. Könnyed vígjáték, és sok apró poént is láthatunk, nem fogsz tőlük röhögőgörcsöt kapni, de mosolygásra késztet és ezekből kb. 2 percenként van kettő, szóval elég sűrűn. Ha nem vagy rajongó, előfordulhat, hogy nem jön be a film, de ez csak és kizárólag a te hiányosságaidból adódhat, mert aki vevő az effajta filmekre, annak tuti tetszeni fog. Rajongóknak kötelező darab. Nálam pedig erős 7/10. Még sok-sok ilyet kérünk, akarunk. Plíz.
A sztorinak igazából nincs eleje, csak hirtelen belecsöppenünk az egészbe, de nem kell sokat várni rá, míg megtudjuk, hogy igazából nincs minden rendben. Az előzményekről nem sokat tudunk meg, csak itt ott elejtenek a szereplők egy két utalást, különösképpen nem foglalkozik a film azzal, hogyan is kezdődött, de ez egyáltalán nem is hiányzott, sodródtam az eseményekkel, és élveztem szinte minden percét. Talán azért is, mert nagyon realisztikus a film, abszolút bele tudja élni magát az ember, és én ezt nagyon szeretem. Jó elgondolkozni azon, hogy te mit is csinálnál, ha ekkora katyvaszba keverednél.
A 
Nagyon vártam ezt a filmet, annál is inkább, mert amióta elindítottuk az oldalt, sajnos nem volt alkalmunk moziban megnézni egy zombie-filmet sem, egyszerűen azért, mert nem vetítettek itthon semmit. Az első trélert még megnéztem, de aztán igyekeztem kizárni a külvilágot, és minél kevesebb infót begyűjteni a filmről, nem olvastam kritikákat, egyszerűen csak vártam, hogy majd a moziban üssön, és nekem ütött.
Na persze félreértés ne essék, ez nem egy mély gondolatokat szántó film, ez egy szórakoztató vígjáték, amin ha kellőképpen ellazulsz, és nem kezdesz el agyalni, igen igen remekül szórakozhatsz. Nem horror film, bár igaz hogy vannak véresebb jelenetek és 16 éven aluliaknak nem ajánlott felirattal indult a vetítés, de erős a gyanúm, hogy a moziteremben a nézők több mint a fele még nem múlt el 14 éves sem, de hát a mai belezős videojátékokon felnövő nemzedéknek ez már egyáltalán nem sokkoló. Láttunk már marha jó főcímet? Mert szerintem ebben a kategóriában a Zombieland bizony vinné a díjat. Az utóbbi évek legjobb felvezető képsorait tartalmazza, hatalmas visszalassításokkal, könnyfakasztóan gyönyörű jelenetek, melyek mind egy-egy "zombie üldöz élőt" jelenetet ábrázol. Igazából leírom, de így persze nem jön át, hogy Columbus barátunk a sikeres túlélés érdekében összeállított egy 32 pontos túlélési listát, amit időnként idéz, és a film alatt újból és újból bebizonyosodik, hogy bizony a lista minden pontja abszolút elengedhetetlen a túlélés szempontjából egy zombie invázió közepette. A film alatt a poénok 40%-a általában e szabályok idézéséből fakad, és hidd el nekem ez a legtöbb helyen bizony marha faszán jön ki.