Hullajó (Braindead aka. Dead Alive)
Uram Isten, másfél éve írtam ide utoljára! De a jó zombi mindig visszajön a halálból, így hát én is visszatértem. És ezen felettébb magasztos, már-már ünnepi alkalomból engedjétek meg, hogy bemutassam a valaha készült legjobb zombivígjátékot és egyben kedvenc zombi témájú filmemet...nem, nem a Survival of the Dead az, pedig elég nevetségesre sikerült szegényke. A Hullajóról fogok írni.
Láttad már a Gyűrűk Ura bármely részét? Valószínűleg igen, így feltételezem az is feltűnt, hogy a rendező, Peter Jackson ért a meséléshez. Még akkor is ha ezt a képességét mintha elfelejtette volna mióta a nagy stúdiók fölkarolták. Nos, jelen filmet is ő rendezte, de szerencsére amikor a Hullajót készítette még távol volt attól hogy sztárrendező legyen, senki nem szólt bele abba mit hogyan csináljon, tombolhatott a kreativitása. Hála a jó égnek! Előre lelövöm a poént: ez egy 10 pontos filmet eredményezett.
A sztori a Koponya-szigeten kezdődik ( King Kong valaki? ), egy állatkerti megbízott segítőivel menekül a sziget bennszülöttjei elől, mert elloptak egy, csak a szigeten élő patkánymajmot. A legenda szerint a majmok őseit a kalózhajók patkányai megerőszakolták, és később az ezen szentségtelen nászból született hibridekkel az őslakosok fekete mágiát űztek. Hőseink végül elmenekülnek, de az állatbefogót megharapja a majom. Hamarosan megtudjuk, hogy ez nem jó ómen, ugyanis a segítők még a fejen lévő harapások fertőtlenítésére is egy macsetát használnak. Singaia! A segítők végül leszállítják a patkánymajmot, ami így eljut Új-Zélandra, azon belül is a Wellingtoni Állatkertbe. Eközben bekapcsolódunk a főhős, Lionel Cosgrove életébe. Szerencsétlen bőven harminc fölött jár, de még mindig a vén szipirtyó anyjával lakik, aki vasszigorral és manipulációval láncolja őt magához. De a szerelemnek nem lehet útját állni, főhősünk és Paquita, a közeli bolt eladójának a lánya hamarosan egymásra találnak. Első randevú gyanánt elmennek az állatkertbe, de Lionel anyja utánuk settenkedik, és a vén kurva itt baszik rá: egy óvatlan pillanatában megharapja a patkánymajom! Ezután hamarosan kiderül miért is kellett az a bizonyos bozótvágós fertőtlenítés: akit a majom megharap hamarosan zombivá változik. Ez történik Lionel anyjával is, de a főszereplő, tekintve ödipális fixáltságát nem tudja végleg másvilágra küldeni élőhalott szülőjét. És mivel mindannyian tudjuk (hisz saját bőrünkön is tapasztaltuk már), hogy a nyugdíjkorhatár biztos elérésének nem záloga a pincében tárolt fel-alá járkáló rothadó ős, ezért sejthetjük hogy ez a puhapöcsűség még fog bonyodalmakat okozni.
Mint látjuk a sztori egyszerűbb már nem is lehetne: egy hős, az ő kedvese és a gonosz szörnyek, valószínűleg a hős a végén megmenti szerelmét (vagy mégsem?). De ha egy ilyen történetet olyasvalaki mesél el aki tudja hogy kell élvezetesen mesélni, a sablonosság nem lehet hátrány. És ahogy azt már említettem Jackson ért (vagy értett?) a meséléshez. És anno szart mindenre ami szent: egyház, gyász, anyaság? Mind egytől egyig végtelenül túlzó módon vannak kifigurázva. És ha már túlzás: a filmet minden idők egyik, ha nem A legvéresebbjének mondják. Például az utolsó hentelés leforgatásához állítólag 300 liter művért használtak el, így nem csoda, hogy ha megjelenik egy igazán véres és undorító film, akkor a Hullajó címe biztos szerepel a film kritikájának szövegében. És a filmet ezek a túlzások teszik nemcsak a zombifilmek de a horrorfilmek tengeréből kiemelkedővé. Mert míg mondjuk egy torture porn-ban a szélsőségesen undorító jelenetek öncélúak, jelen esetben másról van szó. Az irónia, még inkább az önirónia eszközei. A rendező nyilvánvalóan egy percig sem vette komolyan sem magát, sem a zsánert a film készítése közben. És közben pokolian jól szórakozott, hogy mi is pokolian jól szórakozzunk. Tehát az a furcsa kombináció állhat elő a mű megnézése közben, hogy tűrőképességünktől függően vagy öklendezünk vagy hányunk, miközben halálra röhögjük magunkat, és mindezt még élvezzük is. Én sem ezen film megnézése előtt, sem azóta nem találkoztam olyan, a zsánerbe vágó filmmel ami ezt a két dolgot, egyensúlyozva a penge élén ilyen mesterien vegyítette volna.
Ezért a 10 pont, és ezért ez számomra minden idők leghatalmasabb zombifilmje. Eddig ez szórakoztatott a legjobban. Pont.
A Berkley nevű békés, unalmas ausztrál kisvárosban ez a nap is éppen úgy kezdődik, ahogyan az összes többi. Az emberek legfőképp a horgászattal, a piálással, meg a szórakozással vannak elfoglalva, azonban hirtelen meteoreső hull a városra, és a környéket elözönlik az élőhalottak. A legutóbbi szépségverseny győztese, a városka sztárja Rene úgy dönt elhagyja ezt a porfészket, de az események oly módon alakulnak, hogy erre már nem lesz lehetősége. Véletlenül találkozik a mindenki által különcnek tartott Marionnal és még pár együgyű figurával, akikkel karöltve megpróbálnak rájönni, mi a fene folyik is itt. Tetőzve a zombi-inváziót, ami önmagában is elég volna egy napra, az égből savas eső is esik, valamint mindenféle megmagyarázhatatlan földönkívülinek titulált események is nehezítik hőseink életét. 
Az Undead (mely magyar keresztszüleitől a szégyenteljes Zombik városa címet kapta) egy ígéretes film egy ígéretes ausztrál testvérpártól, akik maguk írták, rendezték, vágták azt és még a produceri teendőket is ellátták a film készítése közben. Nem tökéletes alkotás, de tele van szerethetően ostoba humorral, és azt hiszem megkerülhetetlen mű. Szeretjük a nem hollywoodi filmeket, külön öröm, ha eljut hozzánk egy-egy más földrészről érkező gyöngyszem. Nagyon nehéz volt meghoznom azt a döntést, hogy hány pontra is értékeljem ezt a filmet, és végül 5/10 lett a vége. De leszögezném, hogy itt ennél egészen biztosan többről van szó, igazából ezt egy kategorizálhatatlan alkotásnak érzem. Tuti hogy valakinek marhára bejön és tuti hogy másnak meg egészen nem (tudom, ez mindig így van, de most hatványozottabban jelentkezhet e jelenség), szóval végszónak csak annyi, hogy döntse el mindenki, hogy Ő hová rakná az 1-10-es skálán. Mosom kezeimet, azt hiszem én itt csődöt mondtam. Tehát nálam 5/10. Jó szórakozást!