Zombi 2 (1979)
Fulci filmje egy igazi klasszikus a műfajban, legalább annyira legendás, mint George A. Romero Holtak-trilógiája. Hatása meghatározó volt a későbbi filmgyártásban, de irodalmi műveket, videójátékokat éppúgy megihletett. Az erőszakos horror (gore) keresztapjának is nevezik emiatt, hiszen előtte senki nem mutatott be ilyen zsigeri brutalitást filmvásznon. Ha belegondoltok, ez azt mutatja, mennyire megnőtt az emberek ingerküszöbe a tömeges filmgyártástól. Először elég volt egy közeledő vonat, hogy rettegve felzúduljon közönség, 1979-ben már egy totálplánban mutatott szemkiszúrás szükséges a reakcióhoz. Más szempontból is igazi ébresztő lehetne a modern ember számára: egyrészt a zombi-apokalpszis kiváltója egyértelműen emberi. Ha nem műhiba vagy varázslat eredménye, akkor istentől válasz a bűneinkre. Ha a pokolban már nincs hely, a holtak majd köztünk járnak...Másrészt Fulci zombija a kiüresedett, csak a szükségleteivel törődő, társas kapcsolatokat elhanyagoló városi embert szimbolizálja. A későbbi élőhalottas alkotásokban is megjelennek ezek a motívumok. Gondoltátok volna, hogy ennyi mögöttes tartalom lehet egy másfél órás hentelésben?
Kicsit érdekes, hogy ekkora alapmű és kultuszfilm lett a Zombi 2, hiszen eredetileg egy pénzcsináló iparosmunkának készült, aminek egyszerűen azért lett Zombi 2 a címe, mert nem jutott jobb eszükbe. Zombi 1 tehát nem létezik, Romero Olaszországban Zombi címen bemutatott filmjét tekinthetjük csak előzménynek (valójában a Holtak hajnaláról van szó). Mindezek ellenére sikerült az amerikai élőhalottakon jóval túlmutató alkotást létrehozni. Fulci egyébként egy tehetséges rendezőként számontartott, mindenféle műfajban jártas rendező volt előtte, puszta véltelen sodorta a horror irányába. Én örülök neki, hogy így történt, de ő sajnos emiatt nem kapott túl sok elismerést életében, pedig a szürrealista filmforgatás egyik kivételes alakja volt. A következőkben részletezni fogom a film történetét, így aki még nem látta, az sürgősen pótolja és csak utána olvasson tovább!

A filmnek egyfajta keretet ad a kezdő, valamin a záró jelenet, ahol [vigyázat SPOILER jön!] a főszereplők egy elmegyógyintézetbe zárva őrjöngenek, miközben senki sem hiszi el, mi történt velük a szigeten. A film utolsó kb 20 perce véleményem szerint a közepesnél kicsit jobbra sikeredett, ez az invázió jeleneteit tartalmazza, ahol a rendezőnek sikerült egy kicsit átadnia a szereplők tehetetlenségének érzetét. Viszonylag élvezhető. Nekem legalábbis tűrhető volt.